Boruzs Gergely Gábor író barátom azzal az elképzeléssel keresett meg, hogy készítsünk Rejtő Jenő élete alapján képregényt. Bár Rejtő életét kevésbé ismerem, írásait nagyon kedvelem, így rögtön megtetszett az ötlet. Mivel képregényt - a gyermekkori próbálkozásokat és három (laza százezer példányban megjelent) gyermekeknek szánt oldalt leszámítva - még nem igazán készítettem, így külön kihívás volt a műfaj megismerése is.

Képregény

Amikor képregényt olvas valaki, szinte meg sem fordul a fejében, mennyire összetett folyamat annak megvalósítása. Képekből áll, külön kompozíció egy-egy panel, de ugyanígy kompozíció egy oldal, és oldalpár is, ugyanakkor kiemelkedően fontos a dramaturgia, és a párbeszédek elhelyezése is. Első fázisban így rá kellett éreznem, miként érdemes hozzákezdeni egy ilyen feladatnak. Scott McCloud, A képregény mestersége című könyve nagy alapossággal részletezi a szakmai alapokat és a finomabb részleteit is, sokat tanultam belőle.

Stílus

Mivel a Korcsmáros Pál féle zseniális Rejtő képregények nagyon elterjedtek, a mi történetünk viszont életrajzi jellegű, ezért már úgy döntöttünk, hogy teljesen más stílust választunk. A realisztikusabb megjelenés mellett azonban olyan szereplőket terveztünk, akik a valóságban is előfordulhatnak ugyan, mégis karikatúraszerű jegyekkel rendelkező, markáns karakterek. A történetek előadásához az író elképzelése szerint a klasszikus, szigorúan derékszögű, téglalapos panelkiosztás felel meg a legjobban. Személy szerint szívesen alkalmaztam volna modernebb kompozíciókat is, ugyanakkor elfogadtam azt az álláspontot is, hogy egy ilyen életrajzi műhöz ezt a rendszert kövessük.

Technika

Az oldalak panelkiosztását Boruzs Gergellyel közösen. az általa készített forgatókönyv alapján vázolom fel. Ilyenkor papíron, néhány jelzés értékű ceruzavonallal, ha szükséges nyilakkal és feliratokal rögzítem az elképzelést, ami alapján - a legtöbbször szintén papíron ceruzával - rajzolom meg a paneleket.

A fontosabb, gyakrabban előforduló embereket részletesebben, külön rajzon is megtervezem, ezek alapján rajzolom újra szereplőket. A mozdulatok megrajzolásában sokat segítenek a különböző pózolható modellek, gyakran a fényképezőgép, sőt akár egy éppen a közelemben tartózkodó személy, aki hajlandó modellt állni.

A ceruzarajzokat beszkennelve már számítógépen folytatom a munkát. Ehhez a Wacom Cintiq 27QHDT táblamonitort, és a Clip Studio Paint szoftvert használom. A Cintiq sorozat különböző változatait már több, mint tíz éve használom, nagyon bevált a legkülönbözőbb illusztrációs feladatok során. Nyomásérzékeny, dőlésérzékeny, forgatásérzékeny, és nagyon kedvelem az érintőfunkciókat is. A 27QHDT típus távirányítója is sokat segít, a billentyűzetet gyakorlatilag nem is használom rajzolás közben, csak a rétegek és a fájlok elnevezésénél veszem elő.

A Clip Studio Paint rajzprogramot csak 2017 ősze óta használom, de mára már nem tudnám elképzelni, hogy képregénynek más szoftverrel álljak neki. Digitális festményeket Corel Painterrel, egy grafikai terveket, retusálási munkákat Photoshopban szoktam készíteni, mindkét szoftvert kifejezetten jól ismerem. Az első képregény oldalakat Photoshopban raktam össze. Bár rajzoláshoz a Painter számomra sokkal jobban kézre áll, azért választottam eredetileg a Photoshopot, mert a képregényhez szükséges maszkokat, csoportmaszkokat, korrekciós rétegeket a Painter nem kezeli, és a szövegeket is körülményes kezelni benne. Azt a módszert is teszteltük, hogy Painterben készítettem a rajzot, és Corel Drawban tettük rá vektorosan a szövegbuborékokat és feliratokat, de jobb, ha egy szoftverben, összefogottan készül egy feladat.

Már a legendárium készítése közben figyeltem fel egy Wacom hírlevélben a Clip Studio Paintre, ami addig teljesen ismeretlen volt számomra. Először a pózolható 3D figurák keltették fel az érdeklődésemet, majd ahogy utánanéztem a részleteknek, egyre kíváncsibb lettem. Mikor le akartam tölteni a demoverziót, éppen le volt árazva a teljes csomag 80 USD-re, ami elég kedvező volt ahhoz, hogy megkockáztassak egy azonnali vásárlást. Nagyon jó döntésnek bizonyult. Hasonlóan kezeli az ecseteket, mint amiért a Painterben szeretek rajzolni, és nem csak megvan benne minden, amiért a Photoshopot használtam volna, hanem olyan funkciói vannak, melyekkel sokkal hatékonyabban lehet képregényt rajzolni benne, mint bármi másban, amit próbáltam.

A leghasznosabbnak a “draft” és a “reference” rétegbeállítások, melyekkel töredék idő alatt lehet kiválasztani, hogy milyen felületen szeretnék dolgozni, mindezt anélkül, hogy váltanom kellene a rétegek között. Nagyon könnyen kezelhető, sokféle segédvonalat, vonalzót lehet létrehozni, egyszerűek a kitöltöminták, raszterminták, gradiensek. Egy nagyon speciális célszoftver, képregénynek, vagy képregényes stílusú rajznak ma már neki sem állnék mással, ugyanakkor más grafikai tervezésre nem használnám.

Egy konkrét képregény fejezetet az alábbi sorrendben rakunk össze:

• oldal paneleinek vázlata papíron ceruzával
• panelrajzok elkészítése papíron ceruzával (a kompozícióhoz figyelembe vesszük a szövegek mennyiségét is)
• szkennelés, oldalszerkezet összeállítása CSP-ben (ahol sok a szöveg, vagy különösen fontos helyen van a kompozíció szempontjából, azt már ebben a fázisban elhelyezzük)
• a vázlatok kihúzása
• alászínezés, színes maszkok elkészítése
• részletek hozzáadása, színezés
• szövegek véglegesítése